Erőforrásuk és technológiai elveik alapján a modern autóipari hajtáslánc-rendszerek nagyjából négy fő típusba sorolhatók: benzines hajtásláncok, tisztán elektromos hajtásláncok, hibrid hajtásláncok és hidrogén üzemanyagcellás hajtásláncok. Mindegyik típusnak megvannak a maga sajátosságai, amelyek együttesen változatos piaci környezetet alkotnak.
A benzines hajtásláncok a benzin vagy a dízel elégetésére támaszkodnak az energia felszabadítása érdekében. Magjuk a belső égésű motor, amely az üzemanyag kémiai energiáját mechanikai energiává alakítja. A technológia kiforrott, az üzemanyagtöltő hálózatok kényelmesek, de a környezetvédelem és az energiahatékonyság terén kihívásokkal néznek szembe.
A tisztán elektromos hajtásláncok akkumulátorokat használnak az elektromos motorok meghajtására, így nulla károsanyag-kibocsátás, alacsony zajszint és magas energiaátalakítási hatékonyság érhető el. Ezeket azonban korlátozza az akkumulátor hatótávolsága, a töltési idő és a töltési infrastruktúra.
A hibrid hajtásláncok egyesítik a benzin és az elektromos teljesítmény előnyeit. A teljesítménycsatolás módszere alapján soros, párhuzamos és soros{1}}párhuzamos hibrid rendszerekre oszthatók. Hatékonyan egyensúlyozzák ki a hatótávolságot és az energiahatékonyságot, enyhítik az elektromos járművek szorongását, de szerkezetük viszonylag összetett és költségük magas.
A hibrid hajtásláncok hidrogén-{0}}hidrogén kémiai reakcióval állítanak elő elektromosságot, és az egyetlen kibocsátás a víz. Rövid tankolási időt és hosszú hatótávot kínálnak, de olyan kihívásokkal néznek szembe, mint a hidrogéntermelés és -tárolás magas költségei, valamint a fejletlen hidrogén-utántöltési infrastruktúra.